a háziszamár eredete,külső tulajdonságai,

Általában kialakult fölfogás, hogy a házi szamár a núbiai vagy afrikai vadszamár (Equus asinus africanus)háziállattá lett leszármazottja, amit vállkeresztje, valamint rendszerint csíkozatlan végtagjai is eléggé bizonyíthatnak. Ha néha van is csíkos mustrázata végtagjain – ami valóban sokkal gyakoribb jelenség, mint a lovakon –, ezt a Szomáliföldön talán a szomáli vadszamárral való vérkeveredéssel, egyébként pedig – éppúgy, mint a ló esetében – a régebbi korokban élt csíkos ősökre való visszaütéssel magyarázhatjuk.Mint a többi háziállaton, a házi szamáron is többféle színezetet figyelhetünk meg. A lovakon elég gyakran megfigyelhető tarka foltozás azonban alig fordul elő; csak Kőhler tesz említést Kínában, a San-tung tartományban látott tarka szamarakról. Egyebekben a színvariálás csak a vadszínnek egészen a fehérig való megvilágosodására, illetőleg a barnáig való megsötétedésére szorítkozik. A fehér szamárnak „csóka-szeme” és világos patája van. A vadszamár világos, fehéres hasa azonban legtöbbnyire megmarad. Ha az éghajlat megkívánja, a házi szamár is éppúgy, mint a ló, sűrű, lompos téli szőrt ölt, amely néha egy lábnyi hosszúságot is elér.

Magassága a tenyésztési és gondozási körülmények szerint változó, – csak úgy, mint a lónál. S emellett, – ismét a lóhoz hasonlóan, – félre nem ismerhető a szigeteknek törpésítő hatása. Így például Ceylon és Szardíniaszigetén, valamint a Baleárokon 76 cm vállmagasságot alig elérő törpe szamarak is élnek; ezek tehát egy nagykutyánál kisebbek. Másfelől pedig a délarábiai Maszkatban tenyésztett nemes szamarak, amelyek nagy részét, mint igen alkalmas nyerges állatot, jó pénzen Afrikába viszik ki, – a ló átlagos magasságát is elérik. EzenkívülFranciaországban, de másutt is kitenyésztettek feketésbarna, igen nagy fülű, valóságos óriás szamarakat, amelyeknek főleg az öszvér-tenyésztés terén juttatnak fontos szerepet.